|
2007-06-06 20:00:56, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
"...így készülünk szelíd háborúra,
mindig magunkért, soha mások ellen,
sót párolunk és vásznakat szövünk,
s míg kisebbítnek lassan megnövünk!"
Dsida Jenő
Kedves Barátaim, Honfitársaim!
A nemzet lelkiismereteként szólok Hozzátok, Testvéreim, ma délután öt órakor tüntetés Tomcat kiengedése érdekében a Gyorskocsi utcában, ahol ártatlan Mansfeld Pétert is fogva tartották az aljas, nyomorult pribékek, amíg el nem vették fiatal életét, TIZENHÁROM PERCIG SZENVEDNI HAGYTÁK A KÖTÉLEN MIELŐTT ENGEDÉLYEZTÉK VOLNA NEKI A KEGYES HALÁLT!
Ne várjunk a Népszavazásig és ne várjuk a szép szavakat, Barátaim!
Egyszer valamennyiünkre, valamennyiőtökre sor kerül - érzem! - ha nem állunk ki egymásért!!
ELÉG A SZAVAKBÓL KIS BARÁTAIM, HA IGAZÁN SZERETJÜK EGYMÁST, ÁLLJUNK KI EGYMÁSÉRT, NE CSAK SZAVAKBAN, HANEM TETTEKBEN IS!
ELEGEM VAN A SZÉP SZAVAKBÓL, ÉS A NÉPSZAVAZÁSI PÓTCSELEKVÉSEKBŐL, AMIKOR KIHAL A NEMZET, AZ EMBEREK ÉLETEREJE A NULLÁN VAGY A MÍNUSZ 50-EN VAN!!!
A bársonyszékekben persze jó dumálni, és milliókból kitartani még vagy 100 népszavazásig, de akkkor már nem lesz NÉP, KIS BARÁTAIM, DRÁGA KÉPVISELŐ TARTÁSAIM!
Fütyülök a népszavazási kezdeményezéses pótcselekvéseitekre, nekünk itt és most kell élni és cselekedni!
Már nem hiszek a színes ígéretekben, mert nagyon megzápultak!!
Cselekedetekben hiszek, egyébként azt kell gondolnom, hogy RÚTUL BE VAGYOK CSAPVA!
Ébredj, Magyar, mert ha most nem lészen ébredésed...!
Tetteket akarok látni, nem dumákat! báj, báj, szása!
Yolanda! akinek elege van a dumákból, és megy tüntetni ártatlan Tomcat-ért, és ezzzel mindannyiunkért! A gyávák maradjanak otthol.
Szőcs Zoltán: Nagyon félek
2007.06.01.
Sajátos ellentmondás: egy tárgy, egy szerkezet, vagy egy lakás, amit nem használnak, néhány év alatt tönkre megy, ha pedig használják, meg sem kottyan neki az idő. A hazámról jutott eszembe mindez, ugyanis Magyarország ma nem működik. Magyarország padlón van minden értelemben: társadalmilag, politikailag, pénzügyileg, iparilag és hangulatilag. Azért van padlón, mert ilyen amatőr, felelőtlen, lelkiismeretlen, cinikus és gátlástalan vezetése ennek az országnak emberemlékezet óta nem volt. Ezt a negatív rekordot csak ők, a "lángszavú Párt" neveltjeiből tőkéssé vedlett, az úttörő nyakkendőt csokor nyakkendővel felváltó, a május elsejei virslievéseket Opera-bállal helyettesítő, szellemi és lelki hermafroditák voltak képesek elérni. A Gyurcsányokról van szó persze, és a gyurcsányolókról. (Minthogy a magyar nyelv tíz éve leleményesen megteremtette Tocsik Mártika nevéből a tocsikolást, én most meghirdetem legújabb igénket, a gyurcsányolást, ami, ha lehet, még szégyenteljesebb cselekvést takar: a nemzet kivéreztetését.) Ott a helyük a Guinesse-féle rekordok könyvében, de nem csak képletesen, hanem ténylegesen is, hiszen a mai újságban olvasom, hogy "a tavalyi 9,2 százalékos GDP-arányos államháztartási deficitünk a 27 tagú EU-ban a legmagasabb, világszinten pedig - a tavaly háborút viselő Libanon után - a legrosszabb hiányadatnak számít". Ez tehát a tavalyi leltár. Az idei lehet, még ilyen sem lesz.
Maradjunk még egy kicsit a számoknál. A Pénzügyminisztérium - vagyis saját bevallásuk - szerint államunk jelenlegi adóssága 15.139 milliárd forint, amely évvégére valószínűsíthetően 15.572 milliárd forintra fog emelkedni, miközben egy-egy hónapban százmilliárdos nagyságrendű "kamatszolgálatot" fizet a költségvetés az adósság fejében, amely láthatóan csak nem apad, annál inkább dagad. Miképpen 1944 tavaszára már csak a hülye nem látta, hogy Németország elvesztette a háborút, azonképpen 2007 májusában csak a leghülyébbek hihetik el azt, hogy ebből a gödörből van kiút. Ugyanis nincs. Ezt a gödröt nagyon hamar át fogják minősíteni sírgödörré, hogy valósággá transzformálódjék Vörösmarty szörnyű látomása a sírról, "hol nemzet süllyed el". Adassék köszönet érte ennek a KISZ-es siserehadnak.
Elemi iskolás koromban az énekóra gyakorlatilag munkásmozgalmi indulók elsajátításából állt. Úgy belénk verték, hogy álmomból felkeltve ma is tudom mindet, miképpen ezt a sort is: "Kimszesek vágtak hajdan e tájnak, élükön Ságvári járt / Hősies tettre, harcra nevelte őket a lángszavú Párt..." Nos, jelenthetem: megérkeztek, itt vannak és átvették az irányítást, vezetik az országot. Arra is van gondjuk, hogy Ságvári, ez a fegyveres terrorista bűnöző - akinek 32 mozgalmi neve volt, de érezhetően a legféltve őrzöttebb titok mégis a 33. név, a családi, amelyen anyakönyvezték -, új márványtáblát kapjon: folyik a gyűjtés "No pasaran - Ságvári" jelszó alatt. Lehet, hogy ez most a gyurcsányolók legfőbb gondja, miközben a haza sírgödörré változik?
Ma már a pénzügyi körökben közhelynek számít a szörnyű valóság: hazánk 1990-ben regisztrált, privatizálásra szánt vagyonának - akkori értéken mintegy 1800 milliárd forintnak - harmada, fele szőrén-szálán eltűnt a privatizációban. Hogy hová tűnhetett, illetve, hogy miért is "nem realizálódott" a privatizációs bevételekben, senki sem tudja. Ha volna is, aki tudja - mert nyilván van -, az nem beszél. Ami pedig realizálódott, annak tetemes részét elvitték a külföldi tanácsadó, közvetítő cégek: az első három esztendőben a privatizáció többe került, mint amennyit hozott! Íme, így kell szétherdálni egy ezeréves állam vagyonát. Nézem e dicső folyamat személyes felelőseit, a főprivatizátorokat, akik az első 5-6 évben sikeresen megszabadították az országot minden lehetséges vagyonától: Tömpe István elvtárs (a legmegbízhatóbb familiáris pedigrével), Csepi Lajos, Hatvani Sz. János, Szabó Tamás, Bartha Ferenc (aki azután a Nemzeti Bank elnöke lett), Lascsik Attila, aztán Suchman Tamás (van ki e nevet nem ismeri Hunniában?), Szokai Imre (aki érintett volt a Tocsik-féle bűnperben), Kovács Árpád (ma az ÁSz elnöke), Csiha Judit stb. Ahogy nézem a névsort, látom sajnálatosan kimaradt Mádl Ferenc, nyugállományú köztársasági elnök úr neve, aki Antall alatt nagyhatalmú privatizációs potentát volt. Javaslom őket kérdezni arról, hogy hová is lett a magyar századok kínnal-keservvel agyongürizett nemzeti vagyona? Persze tudom, mindez politikailag inkorrekt lenne: ilyet nem kérdez az az úriember, akinek a miniszterelnökét Gyurcsány Fletónak hívják.
Egy több, mint tíz évvel ezelőtti interjúban Szelényi Iván nagyon bölcsen rámutatott, hogy "1989-et történelmileg úgy is számon tarthatjuk, mint az egykori szocialista menedzserek győztes forradalmát. A kései Kádár-korszak technokráciája megszabadult a pártbürokráciától..." Ha mindez igaz - már pedig az -, akkor semmi csodálkozni való nincsen azon, hogy egykori KISZ vezérekből áll a ma kormánya. De ennél elgondolkoztatóbb észrevételt is tett Szelényi, amely talán közelebb visz bennünket azon folyamat megértéséhez, hogy a kezdeti vágyból, az eszmék szabad áramlásából, hogyan lett ellentmondást nem tűrően a tőke szabad áramlása. A rendszerváltó magyar társadalom nagyobbik része ugyanis nem vagyonért, tőkéért szállt ringbe, csupán szabadságot akart. Velük szemben a Kádár-kor vezető menedzserei kizárólag vagyont és hatalmat akartak a változástól. Miután a rendszerváltozás megtörtént, azok a tömegek, amelyek a hőn áhított szabadságra vágytak, valójában leálltak volna, és szerették volna kiélvezni a szabadság áldásait, lehetőségeit. A másik tábor, a volt kommunisták klikkje viszont megragadta a vagyont ("spontán privatizáció"), mikor pedig az már övék lett, társult hozzá a hatalom, a rendelkezési jog is. Őket a szabadság legkevésbé motiválta, részben azért, mert korábban is volt részük belőle, továbbá, mert számukra nem érték, csak a tőke. Így aztán a tömeg ezúttal is becsapatott: kipiszkáltatták vele a gesztenyét a tűzből, de megenni már nem volt joga.
Olvasom a Népszabadság hírei között, hogy a Bálint Zsidó Közösségi Házban a félelemről tartottak beszélgetést, mások mellett a MAZSIHISZ elnökének a részvételével. Mert, hogy a jelenlévők nagyon félnek a szegregációtól, az antiszemitizmustól és a rasszizmustól. Engem persze nem hívtak meg, bár - el kell árulnom - én is félek. Nagyon félek. Na nem azoktól a fantomproblémáktól, amiktől Feldmájer Péterék, én a hazámat féltem Gyurcsányéktól, és a jelenlegi politikai elittől. Félek, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul zátonyra fog futni a hajó. Ha pedig ez a borzalom bekövetkezik, teljesen közömbös lesz, hogy ki a felelős, és azt hiszem, ezek erre játszanak.
Szőcs Zoltán
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: szégyenteljesebb, kamatszolgálatot, valamennyiőtökre, bársonyszékekben, megszabadították, gyurcsányolókról, rendszerváltozás, miniszterelnökét, kezdeményezéses, mindannyiunkért, valamennyiünkre, cselekedetekben, privatizációban, legmegbízhatóbb, lelkiismeretlen, elsajátításából, kipiszkáltatták, államháztartási, gyurcsányolást, technokráciája, kivéreztetését, emberemlékezet, gyurcsányokról, virslievéseket, munkásmozgalmi, gyurcsányéktól, anyakönyvezték, privatizálásra, szegregációtól, százmilliárdos, privatizációs, gyakorlatilag, realizálódott, megteremtette, végérvényesen, ellentmondást, nemzet lelkiismereteként, szép szavakat, bársonyszékekben persze, népszavazási kezdeményezéses, színes ígéretekben, gyávák maradjanak, hazámról jutott, országnak emberemlékezet, negatív rekordot, úttörő nyakkendőt, május elsejei, magyar nyelv, nemzet kivéreztetését, tavaly háborút, legrosszabb hiányadatnak, tavalyi leltár, Szőcs Zoltán, Dsida Jenő, Kedves Barátaim, Mansfeld Pétert, TIZENHÁROM PERCIG SZENVEDNI HAGYTÁK KÖTÉLEN MIELŐTT ENGEDÉLYEZTÉK VOLNA NEKI KEGYES HALÁLT, ELÉG SZAVAKBÓL KIS BARÁTAIM, IGAZÁN SZERETJÜK EGYMÁST, ÁLLJUNK KI EGYMÁSÉRT, CSAK SZAVAKBAN, HANEM TETTEKBEN IS, ELEGEM VAN SZÉP SZAVAKBÓL, NÉPSZAVAZÁSI PÓTCSELEKVÉSEKBŐL, AMIKOR KIHAL NEMZET, EMBEREK ÉLETEREJE NULLÁN VAGY MÍNUSZ, DRÁGA KÉPVISELŐ TARTÁSAIM, RÚTUL BE VAGYOK CSAPVA, Tocsik Mártika, Tömpe István, Csepi Lajos, Hatvani Sz, Szabó Tamás, Bartha Ferenc, Nemzeti Bank, Lascsik Attila, Suchman Tamás, Szokai Imre, Kovács Árpád, Csiha Judit, Mádl Ferenc, Gyurcsány Fletónak, Szelényi Iván, Bálint Zsidó Közösségi Házban, Feldmájer Péterék,
|
|
Offline
